Gyűjtés:
Vizek szélén a víz alatt található falevelek, növényi maradványok felszínén találtam.
A harangállatkák (Vorticella) egysejtű csillós élőlények, amelyek jellegzetes harang alakú testükről és spirálisan összehúzódó nyélről ismertek. Ezek az édesvízi mikroorganizmusok gyakran rögzülten élnek vízinövényekhez, algákhoz vagy egyéb víz alatti felületekhez kapcsolódva.
Főbb jellemzőik:
- Harang alakú test: A sejttest tölcsér vagy harang formájú, amelynek szájrészén csillók találhatók.
- Csillósor (membránella): A sejttest peremén lévő csillók örvénylő vízáramot hoznak létre, amely segíti a táplálék (baktériumok, apró szerves részecskék) befogását.
- Rögzített életmód: Egy hosszú, vékony, kontraktilis nyél segítségével rögzülnek egy aljzathoz. A nyél gyorsan összehúzódhat spirálisan, ha a harangállatka veszélyt érzékel.
- Szaporodás: Főként kettéosztódással szaporodnak. Az utódok közül az egyik marad a helyén, míg a másik egy mozgékony "úszó" (telotrocha) állapotban új helyet keres.
Élőhelyük:
- Tavakban, folyókban, állóvizekben gyakran előfordulnak.
- Vízinövények és algák felszínén, illetve lebegő szerves anyagokon élnek.
- Tisztább vizeket kedvelnek, így jelenlétük gyakran a vízminőség indikátorának tekinthető.
Érdekességek:
- A nyél összehúzódása villámgyors, mivel egy speciális fehérje (spasmonéma) teszi lehetővé a mozgást.
- Telepes formákat is alkothatnak, amikor több harangállatka ugyanarra az aljzatra tapad.
- Fosszilis maradványaik nincsenek, mivel testük nem tartalmaz meszes vagy kovás vázat.
Comments powered by CComment