Uroleptus

Alapadatok

• Törzs: Ciliophora (csillósok)

• Osztály: Spirotrichea

• Család: Urostylidae

• Nemzetség: Uroleptus

• Méret: kb. 100–300 mikrométer hosszú

• Élőhely: főleg édesvizekben, néha brakkvízben (enyhén sós víz) is előfordul

Alaktani (morfológiai) jellemzők

• A Uroleptus teste megnyúlt, kissé lapított, elöl lekerekített, hátul elkeskenyedő.

• A test ventrális (hasi) oldalán találhatók a soros elrendezésű csillók (cirrik), amelyek járóláb-szerűen működnek — tehát „lépkedve” mozog az aljzaton, nem csak úszva.

• A hátoldalon kevesebb vagy rövidebb csilló található.

• A test felszíne rugalmas, nincs kemény páncél (mint a Coleps-nél), de a kortikája (sejthártya) jól fejlett.

Belső felépítés

• Sejtmag: kétféle van, mint a legtöbb csillósnál:

  • makronukleusz – az életműködések irányítása,

  • mikronukleusz – a szaporodás (konjugáció) során aktív.

• Emésztő vakuólumok (táplálékbuborékok) a test belsejében.

• Kontraktilis vakuólum (összehúzódó hólyag) a vízháztartás szabályozására.

Mozgás és életmód

• A Uroleptus aktívan mozog az aljzaton a csillóláb-sorokkal (cirrik), így „sétál” a vízinövényeken, üledéken vagy törmeléken.

• Mozgása ugráló, csúszó jellegű, néha rövid ideig úszik is.

• Táplálkozása heterotróf: baktériumokat, algasejteket, apró szerves törmeléket fogyaszt.

• A táplálékot a szájmezőn (citostomán) keresztül veszi fel, ahová a csillók terelik az élelmet.

Szaporodás

• Ivartalanul: harántos sejtosztódással (két utódsejt jön létre).

• Ivarszerű folyamat: konjugáció, amikor két egyed ideiglenesen összeér, és géncsere történik a mikronukleuszokon keresztül.

Előfordulás és megfigyelés

• Különösen gyakori iszapos aljzatokon, vízinövények szárain, tóvízben vagy akváriumokban.

• Mikroszkóp alatt 200–400x nagyításon jól látszik a test megnyúlt formája és a hasoldali „csillólábak”.

• Gyakran enyhén zöldes vagy barnás árnyalatú a lenyelt algáktól.